Rólam

No hellóka!

Hónapok óta pofozgatom a Téridő Játékokat mind az alkalmak megtervezése, mind a marketing terén, és bár úgy érzem, egész lelkiismeretesen viszem ezeket a területeket, magamról még semmit nem osztottam meg. Azon gondolkodom, milyen bemutatkozót írhatnék, hisz minden hasonló oldalon van egy Rólam megnevezésű menüpont.

Azt hiszem, nagyon száraz és semmitmondó lenne, ha a papírjaimról beszélnék – egyszerűen számomra olyan meghatározó volt az első improvizatív színjátszós élmény, hogy már aznap úgy éreztem, ez valaminek az eleje, egy gyerekcipő, és hogy adni fog nekem valami nagyon fontosat. Mivel szeretek írni, a fantázia a mindennapjaim része, és ez segítségemre van olyankor is, amikor játékok kitalálásán agyalok. Sok az ötletem, és azokat is szeretem csűrni-csavarni, és amit még nagyon szeretek a színjátszásban, hogy olyan embereket hoz össze legalább néhány óra erejéig, akik egyébként nem pottyannának egy társaságba a hétköznapokban. Sokan úgy gondolják, hogy csak egy fajta ember jár el játszani, de ezzel az egésszel kapcsolatban talán ez a legnagyobb tévhit. Olyan színes, különböző, egytől egyig karakteres emberek szoktak felbukkanni, ráadásul totálisan vegyes korosztályban, hogy az ember már attól megörül, hogy megjelennek az ajtóban. Legalábbis én játszóként és játékmesterként is így vagyok vele.

Amikor elmentem, hogy megtartsam az első saját alkalmamat, néhány perc volt már csak kezdésig, de nem volt senki sehol. Aztán kinyitottam a bejárati ajtót, és ketten-hárman egyből bedugták a fejüket („Be szabad jönni?”), vidáman, élénken, és be nem állt a szájuk. Aztán jöttek még, még, és már az első percben annyira jól elvoltak egymással, pedig még csak arra vártak, hogy elkezdődjön ez az egész…! Egyiküknek piros haja volt, másikuknak rózsaszín, a harmadik boszorkánynak született, az egyik még nagyon fiatalka volt, másikukban már ott volt a vidám idősek lazasága. Más-más korosztály voltak, de mégis kapásból megvolt bennük annyi közös – és ez nem kevés –, hogy szeretnek visszamenni gyerekbe, szeretnek nevetni, kreatívak és nyitottak az újdonságokra. Ők csak néhány példa, miközben a többieknek is megvoltak a sajátos, jellegzetes dolgaik. Az ilyen emberek együtt olyan atmoszférát teremtenek, ami szuper és folyton változó, mert mindig vannak új arcok, akik szintén hozzájárulnak a hangulatteremtéshez, még ha ez elsőre nem is tudatosul mindannyiukban.

Legelső alkalommal érdekes tapasztalás volt élesben, hogy instruálni teljesen más, mint játszani, de fenntartom az eshetőségét annak, hogy még az út elején vagyok, ezért koncentráltabban állok a többiek között. A játékmester figyel, nevet és közben gondolkodik a következő játékon, ő egy másfajta kreativitást és egyéniséget tesz hozzá az alkalomhoz, illetve az egész arculathoz, nem pedig a maga játékstílusát bontakoztatja ki. Olyan játékokat viszek, amiket én is szívesen játszanék – azt hiszem, ezzel minden hasonló hely így van, különben nem lehetne ezt szívvel-lélekkel csinálni. Ettől olyan izgalmas ez az egész, mert ahány instruktor/társulat, annyiféle hely, és a játszani vágyók kedvükre fedezhetik fel ezeket a helyeket, míg talán egy időre valahol meg nem állapodnak saját ízlésviláguk szerint.

No, most már nem szövegelek sokat. Még annyit jegyeznék meg, hogy amellett, hogy rámegyünk a feszültségoldásra, én főként a jelenetekre teszem a hangsúlyt, és arra, hogy közösen alkossuk meg a támpontokat, amikből aztán lehet inspirálódni jelenetalkotás során. Ezekkel a nyitott alkalmakkal szeretném elindítani a Téridő Játékokat, és bizonyos időközönként szeretnék újabb vonalakat is bevezetni, mert van még ötletem! Ezek által nekem is lehetőségem van megmutatni az érdeklődőknek, hogy egy kétórás játék mennyit tud dobni a szürke hétköznapokon és idővel a saját magunkról alkotott képen is. Tehát mindenkit, aki érez magában játékosságot, mindenkit, aki elfantáziál néha arról, milyen lehet egy ilyen alkalom, és mindenkit, aki úgy érzi, hogy szüksége lenne arra, hogy elhagyja a komfortzónáját és szimpatizál a színházvilággal szeretnék bátorítani, hogy vegyen részt egy ilyen estén, mert játszani tényleg, tényleg, tényleg nagyon jó!

Réka